J HÁBORÚJA – monodráma harcokról és tehetetlenségről

A Dalton Trumbo világsikerű Johnny háborúja című regénye, valamint az abból készült monodráma nyomán írt új darab nemcsak a háborúk elképzelhetetlen borzalmait állítja párba a hatalom és a mindenkori kisember örökké egyenlőtlen küzdelmeivel, hanem a mai kor aktuális „mindennapi” harcait és a kommunikáció fénykorában bekövetkezett kommunikációképtelenséget veszi górcső alá. A színdarabot Dancsecs Ildikó és Dömötör Tamás átiratában láthatja a közönség, Molnár Gusztávval a főszerepben.

Száz éve, 1918. november 11-én ért véget az I. Világháború. Ennek alkalmából a Terminal Workhouse független színházi társulat egy különleges monodrámát mutat be a TRIP színpadán: Dalton Trumbo, többszörös Oscar-díjas hollywood-i forgatókönyvíró Johnny háborúja című pacifista regényét dolgozzák fel, a szörnyűségekre való visszaemlékezés dokumentarista feldolgozása helyett azonban egy friss, a társadalom elé görbe tükröt tartó szövegben vizsgálja a mindenkori kisember hatalommal szembeni tehetetlenségét és annak totálisan esélytelen, mindennapos küzdelmeit.

Trumbo regényében a háború értelmetlenségének demonstrálására a legdrasztikusabb szócsövet találja meg: egy fizikálisan teljes mértékben megsemmisült – vak, süket, néma, végtagjait elvesztett – cselekvés-és kommunikáció képtelen fiatal katonát. A Molnár Gusztáv alakításában megjelenő J azonban ennél tágabb dimenziókat nyit meg, a szenvelgés helyett pedig a ma talán legjobban célt érő szatirikus humor eszközével meséli el történetét a 21. századi ember tapasztalataival és nyelvén. A mai társadalom elé görbetükröt tartva marad aktuális a száz évvel ezelőtti történet, és boncolgat örökérvényű kulcskérdéseket. Hogyan hatnak az emberre a világban történő mindennapos borzalmak? Meddig tart a kisember felelőssége a világméretű események és változások során? Milyen hétköznapi harcokat folytatunk le a saját életünkben? Tudunk-e szólni, és egyáltalán meghallanak-e, ha szólunk? Tudunk-e valóban egymással kommunikálni a kommunikáció fénykorában, vagy úgy élünk, mint Johnny: bezárva a saját gondolataiba?

Dalton Trumbo regényéből és az abból készült monodrámából Dancsecs Ildikó és Dömötör Tamás készített friss feldolgozást. A hatalom és a kisember viszonyához itt nem egy első világháborús amerikai katona, hanem egy mai ember szolgáltatja a szócsövet, aki lehet egy Irakban elesett katona, a terrorizmus áldozata, egy stand up komikus, egy sima hétköznapi ember, de akár Johnny is: vagyis J.

„A reggeli kávénál azt olvassuk, hogy Vietnamban már 40.000 amerikai esett el. Hányinger helyett a pirítós felé nyúlunk. Egy kis matematika: 40.000 halott fiatalember = 3.000 tonna hús és csont, 56.000 kg szürkeállomány, 50.000 gallon vér, 1.840.000 le nem élt életév, 100.000 meg nem született gyermek. Felsikoltunk éjszaka, ha mindez előjön álmunkban? Nem. Nem álmodunk erről, mert nem gondolunk rá. Nem gondolunk rá, mert nem is érdekel. Ha már a halottak semmit sem jelentenek számunkra, mi a helyzet a 300.000 sebesültünkkel? Tudja valaki, hol vannak? Mit éreznek? Hányan vegetálnak öntudatlanul valami kicsi, sötét, elzárt szoba mélyén?” – Dalton Trumbo előszavából a Johnny háborúja 1970-es kiadásához.

Játssza: Molnár Gusztáv

Fények: Váradi András Szőke

Grafika: Nemes Fruzsi

Produkciós menedzser: Gerlits Réka

Írta és rendezte: Dancsecs Ildikó és Dömötör Tamás

Előadások:

2018. november 10. 19:00 TRIP (bemutató)

2018. november 27. 19:00 TRIP